Esküvőre készülődve

Előnévnap

Igen, Gesztenyék holnap tartják névnapukat:)
Mivel holnap szabadságon leszek, a kolléganőim már ma felköszöntöttek. A meglepetéseik legbájosabbikát mutatom most meg:

Csokoládé

Úgy szeretem magát a szót is: csokoládé:)
Ma nagyon megkívántam, és örömmel láttam, hogy még kapni Szerencsi csokit. Gyerekkoromból még a tehenes csomagolásra emlékszem. Hogy elfelejtettem/elfelejtettük...

Dúdolom

Azon szerencsések közé tartozom, akik Halász Judit és Bródy János dalain nőhettek fel. Nem tudom, honnan jutott eszembe, de most olyan jól esik dúdolnom.
Próbáltam valamilyen dicsérő jelzőt találni Babits soraira, de csak az jutott eszembe, hogy szerintem tökéletes.

"Mindenik embernek a lelkében dal,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek." 

(Babits Mihály: A második ének) 

Orchidea

Hosszú kopár hónapok után most nem bír magával az orchideám: csak virágzik, és a meglévő kinyíltak  mellé újabb bimbókat hoz. Úgy szeretem!

Lavender

Ahogy sokan mások, én is imádom! Az eredeti tervek szerint ma a lányokkal levendulazsákokat varrtunk volna, de sajnos ez most elmaradt. Remélem, hamarosan pótoljuk, mert időről-időre visszatérnek hozzá a gondolataim.
A fenti két képet Mézesmelange küldte nekem ihletadóul.

Vasárnapi sütögetés

Egyik vágyam, hogy visszacsempésszem a hagyományt a mindennapjaimba. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem ebbe az ünnepeken felül apróbb dolgok is beletartoznak. Az egyik ilyen a hétvégi sütés.
Bár nem faluról származom, anyukám falun nőtt fel, és így a konyhába hozott magával néhány szokást. Így én úgy nőttem fel, hogy szinte minden hétvégén készült sütemény: vagy édesanyám alkotott vagy/ és valamelyik nagymamám.
Most 200 km-re élek a rokonaimtól, így nincs aki meglepjen egy tányér friss süteménnyel, és az újdonsült családomnál sincs senki, aki a nagymamától átvette volna ezt a jó szokást. Ezért úgy döntöttem, én leszek az, aki vasárnaponként finom illatokkal tölti meg a konyhát.
Ma ez a barackos pite készült, ha már volt pár darab nektarinom, ami túl sokáig várakozott a sorsára. A csúnyuló héjától megszabadítva gyönyörű, lédús barackokká változtak ismét.

A recept a legegyszerűbb bögrés/poharas receptek egyike:

- két pohár liszt

- egy pohár cukor

- egy pohár natúr joghurt (én mindig a joghurt dobozát használom pohárként)

- 1/3 pohár olaj

- 2 tojás

- 1 sütőpor

- 1 vaníliás cukor

- fahéj

- gyümölcs, ki mit szeret (most nálam 3 barack vékony szeletekre vágva)

A hozzávalókat csomómentesre elkeverjük, kiolajozott és -lisztezett tepsibe öntjük. Megszórjuk a gyümölccsel, és 175-180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük (tessék közben figyelni, nehogy túlpiruljon)

Az első bejegyzés

Sok néven, sok naplót írtam már, közülük egy volt állandó. 2004 óta írtam a napjaimról: örömökről, bánatokról.
Közben felnőttem, de a mesékben, a szeretetben talán jobban hiszek, mint valaha.
Már nem akarok megosztani mindent magamról, de másoknál szépet látni, olvasni, és ezt viszonozni még mindig vágyom.
Ez az én otthon melegében írt, puha takaróval körbeölelt naplóm, egy kuckó a szépnek, a finomnak, az ötletesnek, a gondolatindítónak.