2010. augusztus 15., vasárnap

Újra itthon

Ma hajnalban értünk haza Görögországból, még keressük a helyünk a lakásban.
Igazi pihentető és boldog napokat tudhatunk magunk mögött: kék ég, folyamatos napsütés, hűs és képeslapra illő tenger, kedves emberek, talán kicsit túl sok magyar szó. Édes fánkok, hagyományok, szieszta, a házak előtt székek...
Ottjártunkkor éppen az egyik legnagyobb ünnepre készültek, a mi Nagyboldogasszony ünnepünk náluk, a mai napig tartó erős vallásosság miatt nagyon fontos esemény. Sajnálom egy kicsit, hogy épp tegnap jöttünk haza, mert az ünnep kapcsán talán lett volna lehetőségünk belelesni a helyiek életébe, így viszont jórészt csak turistákkal találkoztunk (kivéve a fánkot és kukoricát sütögető idős néniket). Pedig én nagyon szeretek más kultúrákról újakat tanulni, látni, hallani - kíváncsi természet vagyok, na:)
Naponta megköszöntem, hogy ott lehetek, nagyon jól éreztük magunkat. Hét nap után viszont már jó volt hazajönni, nincs mit tenni, a szokásaink rabjai vagyunk: mindketten szeretjük a saját dolgainkat, a saját ritmusunkat, a saját szokásainkat, ami nem baj, hiszen azt jelenti, hogy végeredményben szeretjük az életünket. És bizony azt is megállapítottuk, hogy tenger ide vagy oda, Magyarország sokkal szebb nekünk.

Fontos emlék marad.



6 megjegyzés:

keriann írta...

De jo! Örulok, h jol ereztetek magatokat! Meteoraknal is voltatok? Latom szep idotok is volt! Szepek a kepek nagyon! :)

Gesztenyelány írta...

Voltunk ott is, bár nagyon hosszú volt az út, mire odaértünk, de fantasztikus maga ez a természeti csoda és a kolostorok is! Az egyik rajta is van az egyik képen.

Rita írta...

Nagyon szép lehetett, elhiszem, hogy fontos emlék marad :)

Réka írta...

Imádom Görögországot, és mindent, ami vele kapcsolatos. AMeteoák csodálatos, én is jártam már ott. :-) Nagyon szép helyen jártatok! :-)

B. írta...

Örülök, hogy jól sikerült az út és ilyen sok szép élménnyel tértetek haza. Nagyon jók a képek is. Az utolsó mondataiddal pedig teljesen azonosulni tudtam. Én is ezt éreztem. Tehát akkor és végeredményben szeretem az életemet? :) Ezt valahol eddig is tudtam de nem fogalmazódott meg bennem mostanáig. :)

Gesztenyelány írta...

Én egy kicsit nyugodtabb vagyok, mióta ezt beláttam:) Mert végeredményben szeretem: szeretek, és szeretve vagyok, sok dologban örömömet lelem, megvan mindenem, amire szükségem van. Persze, van hogy rosszul alakulnak a dolgok, és nem maradhatunk örökre, de ezt el kell fogadni, és kihozni a legtöbbet abból, ami megadatott. Mert sokkal több van, mint ami másoknak jutott, és ezt soha nem szabad elfelejteni.